Azt hiszem az idei nyaralásunk a meglepetések nyaralása volt. Hosszú ido óta igérgetett álom vált valóra, kijutottunk New Yorkba, sot ezt egybe tudtuk kötni egy ottani koncerttel is. Méghozzá egy KoRn koncerttel! Az elso meglepetés akkor ért minket, mikor még itthon kiderült, hogy a helyszinül szolgáló PNC Bank Arts Center nemhogy nem New York belvárosában van, de még csak nem is abban az államban...

A reptéren azonban ezt kompenzáló kellemes érzés lett rajtunk úrrá, mikor a beszállókártya-kezelo emberke kijelentette, hogy o borzasztóan sajnálja, de adminisztrációs hiba miatt kénytelen vagyunk az elso osztályon utazni. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen mérgesek lettünk:)))))

Végülis 9 és fél óra repülés, illetve egy jó adag várakozás és sorban állás után eljutottunk New Yorkba. Még aznap este megszerveztem a hétfoi utat. Vonattal kellett utaznunk 1 órát és egy percet, majd még egy iskolabusszal tovább:)

Azonban megérkezésünk leirása elott pár dolog az OzzFestrol: Az Osbourne familia találmánya ez a turnésorozat. Két szinpad van, egy kicsi, ahol zúzós heavy meg death meg ilyenfajta metálokkal nyomulnak, stilusukon belül elismert eloadók. A nagyszinpad pedig az olyan zenekaroké, akiket mindenki ismer és szeret. Legalábbis általában:)

Szóval megérkeztünk a helyszinre. Elso körben egy óriási parkoló fogadott bennünket, ahol már dúlt a woodstock-feeling. Szelid motorosok, szakadt lakókocsik, fullos terepjárók, jé az egyik fa alatt mintha joint-ot tekernének...

És DÜBÖRGO ZENE. Nem véletlenül emeltem ki, hogy dübörgo. Egyrészt, mert éppen a Craddle of Filth játszott, másrészt pedig a kisszinpad hangositása is jobb volt, mint a legjobb magyar eloadóteremé és még a parkolóban is úgy lehetett hallani, mint nálunk az elso sorban:))

Aztán mikor közelebb értünk a bejárathoz, arcunkba csapott egy újabb multimédiás elem, a sörszag...de nem piskótán. Már a bejáratnál feltünt, hogy itt valahogy más dolog rockernek lenni. Náluk ez nem egyfajta tüntetés, nem lázadnak semmi ellen, vagy ha igen, akkoris maximum a koncertek alatt. Bakancsot például senkin sem láttam, de az egy hét alatt tényleg senkin. Az USA-ban ez a magas talpú, buffalora hajazó cipello a divat, na abból meg kettot láttam:) Mindenkin sportcipo. Kultúrált együtteses pólók, nem véletlenül kerül egy darab 7-8 ezer Ft-ba. Persze van amire az ember azt mondja, megéri. Nekem most már van olyan pólóm, amit tényleg Fieldy tervezett.:) Hosszú haj? Az meg csak a lányokon, a fellépokön, meg az igazi death metal- arcokon.

A nagyszinpad elotti kis mezon:) egész kis bolhapiac alakult ki, pólótól kezdve a dartsdobáláson keresztül mindent lehetett. Meg sört inni, de errol már meséltem. Megkerestük a helyünket és leültünk, akkor még nem tudtuk, hogy úgyis állni fogunk.Amit szintén érdekesnek találtam, hogy itt az ülohelyek elobb voltak, mint az állóhelyek, tehát a pogózó tömeg mögöttünk volt. Nem is volt bádi
szörfing, mert legurultak volna a domboldalon:)

A másik megjegyzendo dolog a hatalmas biztonság volt. Amerikai vagy, himnusz szól a koncerted elott, feketére festheted magad vagy "Stick in here" feliratú tangában lófrálhatsz, ordibálhatsz, de amint mások számára veszélyessé válsz, kiemelnek a tömegbol és szarrá vernek. Elméletileg 5-kor kezdodött volna az elso eloadás, de a Chevelle fél órával elobb berontott és galádul játszani kezdtek:)

Pár szóban róluk: Nem ismertem oket. Csak akkor néztem meg, hogy kik ok, miután megtudtam, hogy ott lesznek az OzzFesten. Szerintem egy fellendüloben lévo együttes, de annyira nem eredetiek. Három testvérrol van szó, akik
együtt zenélnek, ami dicséretes, de most már tucatzenének számit, amit produkálnak - ez kevésbé dicséretes. Miután szószerint kitolták oket a szinpadról, jött a Disturbed. Édesapám rögtön el is nevezte oket Pongóéknak:))

Pár szóban róluk is: Aki ismeri oket és bejön a zenéjük, annak ok az isten, vagy legalábbis fél istenek. Kicsit metalosak, lelkületben is, de jófajta zenét mivelnek! Legismertebb számuk a Stupify, ehhez hasonló a többi is, ezért sajna egy ido után monotonnak érezheto, viszont maga a stilus megérdemel egy misét. (Akit érdekel: www.disturbed1.com)

Aztán leeresztettek egy sötét függönyt. Mindenkiben felmerült a kétkedo érzés: "Na mi van, mégis jön a Manson? A hiresztelések ellenére, most akkor mégse tiltották ki?" Jött! Nem kicsit, nyomult rendesen. Játszott a tömeggel, levágatta a haját és a csapata még ki is szokült. Új zenéit promótálta, mondanom sem kell, hatalmas sikerrel. Meghajtom elotte a fejem, tényleg érdekfeszito show-val érkezett és élvezheto volt annak is, aki nem ismerte eddig az összes számát. Egyébként meglepoen kultúr volt. Nem keveredett szexuális afférba a szinpadon, nem dobtak be kutyákat a nézok közé és nem vágtak ketto belott tehenet sem. Sot még mellbe sem szúrta magát, viszont minden második szava az volt, hogy mádörfákkör. Ami kicsit illúzióromboló volt a "Kóla, puska, sültkrumpli"-ban levágott szövege után, ahol kiderült, hogy igazából még talán o az egyik legnormálisabb gondolkodású zenész.

Neki is letelt az egy órája, lelépett. Ekkor felcsendült a szünetbeli Rammstein. És mindenki várt. Karfák reccsentek a szoritástól. Még a Nap is lement! Feszült csend. Itt-ott egy YEAAHHHH, de semmi más. És ekkora betoltak valamit a szinpadra, fekete lepelben. Akkora volt, hogy gyakorlatilag lehetett volna akár elefánt is. Kis textilfalat emeltek elotte, mielott lehullt volna a lepel. De ekkorra már mindenki tudta, David dobja megérkezett. Valaki felült mögé, közben nagyban folyt a szinpadrendezés. Ütött kettot a dobon: " Gééééézaaaa!!!" Géza felkapcsolt egy kapcsolót. Ütöttek még egyet a dobon és mindenkit a székbe préselt a lökéshullám. Akkora ereje volt a dobnak és persze a hangositásnak, hogy szó szerint mellbevágó volt. Ok, a dob megvan. Egy ismeretlen emberke kihozta a K5-öst, Fieldy basszusát. Megpengetett egy húrt, majd jött a szokásos GÉZZZZAAAAAAAAA.... Az megint mellbevágó élmény volt. Aztán kicipelték Head és Munky effektparkját. Gitárok a helyén, behangolva. Erosités beállitva. Közben egy üzenet a kivetito: "Aki jönni akar holnap is, annak már csak 20 dollár." (Nekünk még 100 /fo volt) Aztán eszembe jutott, hogy nem lesz KoRn holnap. Megnyugodtam, velem együtt az a 15000 másik kornos is szinte egyszerre lélegzett fel:) Kb. 25000 ember volt egyébként kinn. Mindenki elhagyta a szinpadot, elhallgatott a Rammstein és ekkor bejött David, Góliátként:)

Legutóbbi találkozásunk (május-i Metallica Icon videó) semmit sem változott. Félmeztelenül leült a dobjához, csápolt egy kicsit a tömegnek. Mi pedig szinte sirtunk az ámulattól. Hogy szállhatott le közénk egy isten? Köztünk van, szinte karnyújtásnyira. Persze, ha közelebb lépünk, akkor már csak törött karnyújtásnyira...

Elkezdte ütni a hires taktust: tö-tö-tö-tö-tö-tö-tö-tö-ti-ti-ti-ti BLIND: Ezen szám közben érkeztek meg, értelemszeruen a belépés sorrendjében a tagok. James, Fieldy, Brian és Jonathan. Közben ezerrel pörögtek a stroboszkópok, E-klubot megszégyenito sebességgel. Jonathannek fantasztikus hangja volt, teljesen olyan, mintha CD-n ment volna. Szkeptikusok akár gondolhatták is, hogy playback, de tudniuk kell, hogy a KoRn sosem játszik playbackrol.

A Blind után Jonathan elhörögte a Twistet. Innentol kezdve nem tudom pontosan a számok sorrendjét, de azért igyekszem:

Got the Life
Falling away from me
Did my time
Faget
Here to stay
One (sajnos ennek csak a végét játszották le, de reméljük, hogy ha kijön az
új album nem fosztanak meg minket az elejétol sem)
A.D.I.D.A.S.
Somebody, someone
Freak on a leash
Shoots and Ladders

Sajnos jópár remek számra nem maradt ido, de igy is mindenki el volt ragadtatva. Head és Munky tökéletes összhangban volt. Jonathan sokat énekeltetett minket is, akik persze kérés nélkül is folyamatosan zengtünk. Volt, aki csak sikoltozott, de a tömeg nagyrésze haladt a számokkal. Volt amikor már elnyomtuk Johnt. Fieldy megint kitalált magának valami félelmetes fejfedot. Munky-nak már derékig ér a haja:)) Brian pedig megint babrált valamit az effektjeivel, mint mindig. Egyébiránt a Did my time jobban szól éloben, mint a CD-rol. A végén a szokásos dolgok: David bedobja az ütoit, Munky és Head hülyülnek a flakon vizekkel.

Utolsó fellépoként pedig ott volt Ozzy, a "foattrakció", de az én szivemhez a KoRn állt a legközelebb és nekik sikerült bebizonyitaniuk, hogy tényleg olyan banda, mint amilyen képet a DVD-k segitségével alkottam róluk. Fantasztikus volt a hangulat és mindenki boldogan távozott. Sokáig éljen a KORN! Sokszoros gratula nekik!

Forrás: http://kornfan.hu Merlinicus